Emlékszel rám? Én voltam az, aki fogta a kezed végig, aki vezetett téged, amikor elveszve érezted magad, aki melletted volt, amikor senki más. Aki szeretett, és nem várt el cserébe semmit, csak hogy te is szeress. Sosem ítéltelek el. Minden, amit tettem, érted volt. Azt hittem, hogy megérted, hogyan érzek irántad, de most már azt hiszem tévedtem. Szerintem sosem voltam neked elég jó, vagy méltó ahh

oz, hogy a tiéd legyek. Azt hiszem túl vak voltál, hogy észrevedd, mit kínálok fel. Csak megbántottál, miattad sírtam, és ellöktél, miközben én minden porcikámmal maradni próbáltam. De nem maradhatok többet. Hogy is maradhatnék, amikor már nem akarsz engem, nincs rám szükséged, vagy nem szeretsz többé? Vagy egyáltalán szerettél valaha? A te boldogságodat mindig az enyém fölé helyeztem, de azt hiszem most az egyszer inkább magamra kellene gondolnom, nem rád. Megérdemlem, hogy boldog legyek. Jobbat érdemlek. Tényleg.