A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást. - De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi. - De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni. A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk. Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? - Éppen 50 éve - hangzik a válasz. - Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú. A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja: - Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el. :)

Ha nem tudod elviselni a választ, ne tedd fel a kérdést! :)

A macskákkal töltött idő soha nem haszontalan.:))))

Csak hinni kell benne :)))

Mindketten tudjuk, hogy ennek még nincs vége...:)

♥♥

hahahaha..

Vajon még együtt vannak? :D:D:D

kicsi,de van...:)

Semmi sem drágább, mint egy elszalasztott lehetőség..

Elindulsz vagy meghátrálsz?
A földön maradsz vagy felállsz?
Kibírod vagy feladod?! ..

Sosincs túl késő felismerni, hogy mi a fontos az életünkben és harcolni érte..

A soha valahogy mindig eljön. Az örökre valahogy mindig véget ér..

Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?

;)

hahaha

Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet..

Tarts egy kis szünetet, és ne siettesd a dolgokat, inkább élvezd ki azt, amit eddig elértél. Állj ma meg egy pillanatra, és tekints a mostani helyzetedből a múltra és a jövőre, hogy lásd, milyen út van mögötted, és mi az, ami még rád vár.

hello SUMMER !!!! ♥

Középiskola.
Azzá teszi az embereket, amiről azt mondták, hogy sosem lennének.

Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában egy óriási csalódás.

Hercegnőm....:)

Tudod milyen érzés abba a gödörbe visszacsúszni ahonnan már kimásztál egyszer?

Kíváncsi vagyok hányszor bocsájtottam meg neked csak azért, mert nem akartalak elveszíteni..

Vajon észrevesszük-e, hogy a másik megváltozott? Hogy már semmi sem olyan, mint régen volt? Az egyik legnagyobb kihívás: jelen lenni a pillanatban, odafigyelni a másikra, nem elvarázsolódni és tudni, hogy mikor nincs már helyed mellette. Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a személy, akibe beleszerettek!!!

Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál..:')

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!..

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből..

Valami elmúlik, és mi csak nézünk utána, hogy soha nincs többé...

A pillanat elmúlik, és vele múlik minden. A régi vágyak és álmok, az elmúlt nappalok és éjszakák, az akkori érzések, a mosolyok és könnyek már csak olyan homályos képek, amikre emlékezni is alig tudunk. Az időnk telik, az egyik nap a másik után jön egyre és egyre gyorsabban, mi pedig feleszmélünk arra, hogy már itt vagyunk. Mögöttünk sikerek, valóra vált álmok, nehéz leckék, előttünk pedig rengeteg cél, álom, melyek mindennap megmutatják mennyire érdemes küzdenünk, reggel kikelnünk az ágyból, és azt mondanunk, 'Ma is sikerült, mert tegnap is sikerült és ezért holnap is fog.'

Álmodok, folyamatosan csak álmodok arról a világról, ami majd körülvesz, arról a szép jövőről, amiért majd mindent megteszek. Álmodok rólad, arról, hogy rám találsz és én rád találok, álmodok mindenről, mert álmodva élem a mostani világom.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert még a végén teljesül..;)

Mindig lesznek olyan emberek, akik rosszat akarnak majd nekünk, akik nem örülni fognak a sikereinknek, mint ahogy azt egy tiszta szívből élő ember teszi, hanem irigyelni, vagy rosszabb esetben hátráltatni, ahogy csak tudják, bármilyen piszkos eszközzel. Soha nem szabad elfelejtünk, hogy ilyen viselkedéssel csak mögöttünk lehetnek. Hátra néznünk pedig nem szabad, csak menjünk előre és előre, mert a tegnap boldogsága benne lesz a mai napban is. A szomorúságot ott kell hagynunk a tegnapban, azzal a hittel, hogy egy biztos okkal történik az, ami, hogy a vágyaink, amik nem hagynak nyugodni és beteljesülni, egyszer valósággá válnak vagy ha ez nem történik meg, elhagynak... hiszek az életben, a jóságban, a szeretetben, hiszem, hogy a holnap mindig szebb lesz a mától. Hiszek azokban az emberekben is, akikben csalódtam, akiknek legszívesebben óriási erőt adnék Igaznak lenni. A hit pedig nagy erő, amivel bármit elérhetünk.

Egy nagyon fontos dologra tanított meg az élet: ne add a szíved könnyen olyan embernek, aki meg sem érdemli azt. Mert aki kihasználja a szereteted, az nem szeret. És azt, aki minket nem szeret, nekünk sincs semmi értelme tovább szeretni. A szavak nem sok mindenen változtatnak, az egyetlen dolog, mely változást hoz, a tett. Erre tanított meg az élet. Ne adjam akárkinek..

♥