Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni. Amikor csak ültünk egymás mellett és néztünk egymást. Amikor sétáltunk, nevettünk. A boldogtalan percek. Bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése