2012. november 5., hétfő

HIÁNYZIK MINDEN!
Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni. Amikor csak ültünk egymás mellett és néztünk egymást. Amikor sétáltunk, nevettünk. A boldogtalan percek. Bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése