♥

Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad"....

Talán azért taszítom el magamtól folyton az olyan embereket, akiknek sokat jelentek, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy bárki is őszintén szerethet engem.

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.

Csak ülsz... És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.

Fura dolog ez a vonzódás... Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet... de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz... életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből!!

miért adsz reményt, ha esélyt neem?..

..akit érdekel, mi van veled, akinek fontos vagy, az sosem alszik el anélkül, hogy ne tudjon rólad mindent, hogy sikerült a napod, ki bántott meg, miért buktál ki, minek örültél, vagy épp miért sírtál.. mert fontos vagy neki!

Nappal hazudhatsz a világnak, de
éjszaka kettesben maradsz a
lelkeddel..!!!

Senkit se engedj olyan kozel magadhoz, hogy egy nap majd ne tudd el engedni ..

Még mindig sajnálom, de úgy félek, hogy vége már
Még mindig bánom, hogy eldoblak, de az élet vár
Még mindig fáj, de messzire sodor el tőled az ár
Úgy tudom, hogy késő megbánnom, hisz messze jár.....:-(

Én csak... Szeretném néha látni.. Ha csak néhány percre akkor is... Nem kell még beszélnünk sem.. Fájna, hogy egy szót sem váltunk, de nem is lenne szükség rá... Csak szeretnék a szemébe nézni.. Egyenesen a szemébe, ahogyan az első pillanatban, amikor valami megváltozott... S hogy mit szeretnék látni benne??! Azt, hogy piszkosul engem akar! Látni akarom, hogy szeret még.. Azt akarom látni a szemében, hogy azt gondolja, mit velem tett, az neki veszteség! Látni akarom a fájdalmat a szemében.. Nem azért, mert azt akarom, hogy szenvedjen... Csak és kizárólag azért, mert ez az egyetlen esélyem, hogy továbblépjek.. Ha a szemében látom, hogy megbánta, talán felfogom majd.. Azt, hogy nem én vesztettem el őt, hanem ő vesztett el engem!.. Egy olyan embert dobott el magától, egy olyan embert vesztett el, aki sosem hagyta volna el... Mert az eszem tudja, hogy itt és most ő a vesztes.. De a szívem nem hiszi el.. Pedig igazából el kell hitetnem vele, hogy most ő vesztett.. nem én.. Nem.. NEM!...