2012. november 29., csütörtök
2012. november 25., vasárnap
szeretleeek.! (:
Ha azt mondom szeretlek, hidd el kérlek! Ha azt mondom utállak, csak azért mondom, mert megbántottál. Ha azt mondom megőrülök érted, elhiheted, mert ezt érzem. Ha azt mondom nem érdekelsz, csak bántani szeretnélek, mert te is megtetted. Ha azt hiszed nem szeretlek, akkor rosszul hiszed, mert minden kicsi porcikádat imádom. Ha azt hiszed más érdekel, megsúgom, hogy nem így van, csak féltékennyé akarlak tenni. Ha ellenzem azt, amit teszel, az nem azért van, mert meg akarom mondani, hogy hogyan élj, hanem azért mert féltelek. <3333 :)
Miért csinálod ezt Velem?
Szeretlek... Eddig nem mondtam, mert nem éreztem igazán... Most, hogy elveszítettelek, érzem, csak... De tudom, Neked ez már nem jelent semmit... Csak egy szó, mit nem viszonzól többé már... Csak egy érzés, mi hidegen hagy most már, csak egy szó, mi lelakatolt szívekre talál.
2012. november 24., szombat
Szerelem :
6 éves lánynak:
"A szerelem az, mikor a kakaós csigája közepét nekem adja..."
Egy 10 éves lánynak:
"A szerelem az, mikor együtt csináljuk a házit, és hozzáér a kezemhez miközben a tolláért nyúl..."
Egy 14 éves lánynak:
"A szerelem az, amikor odaadja a puskáját, mert elfelejtettem tanulni..."
Egy 18 éves lánynak:
"A szerelem az, amikor megölel, és azt mondja: 'Maradjunk így' "
Egy 21 éves lánynak:
"A szerelem az, amikor elszökik velem a kollégiumból, csak hogy 1 hetet kiránduljunk együtt..."
Egy 26 éves lánynak:
"Az a szerelem, mikor meglep egy szál vörös rózsával, és azt mondja: 'Tudod, hogy szeretlek' "
Egy 36 éves nőnek:
"A szerelem az, amikor kérés nélkül elmosogat..."
Egy 70 éves nőnek:
"A szerelem az, amikor az élete utolsó levegőjét veszi, és azt mondja: 'Boldog vagyok hogy megmutattad nekem mi a szerelem...' miközben elcsordul a könnye..."
Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mint képzelnéd...
Csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása. Leszállt a buszról. Azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk. Nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. Akkor úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. Én döntöttem így. Ezt választottam. De most az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. Csak hallani, hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. Ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. Még egy darabig túlélem...
Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyzok le olyan dolgok mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek...
egy hónappal ezelőtt: ~ elmentem melletted és a lábam remegett, úgy, hogy majdnem összeestem, a szívem hevesen dobogott, és megfogtad a kezem, csak mert tudtad, hogy erre van szükségem...
ma: ~ remeg a lábam ha elmegyek melletted, hiszen rohadt nehéz megállni, hogy ne rúgjak beléd.. hevesen ver a szívem, mert jelenléted idegesít és felküldi a vérnyomásom! és igen, fogják még a kezem, de csak azért, hogy ne üssem be azt a pisze orrocskád! ;)
ma: ~ remeg a lábam ha elmegyek melletted, hiszen rohadt nehéz megállni, hogy ne rúgjak beléd.. hevesen ver a szívem, mert jelenléted idegesít és felküldi a vérnyomásom! és igen, fogják még a kezem, de csak azért, hogy ne üssem be azt a pisze orrocskád! ;)
2012. november 21., szerda
2012. november 20., kedd
fájt...
- még mindig haragszol rám?
- nem.
- biztos vagy benne?
- soha nem haragudtam rád.
- mit éreztél?
- fájt.♥
- nem.
- biztos vagy benne?
- soha nem haragudtam rád.
- mit éreztél?
- fájt.♥
2012. november 19., hétfő
2012. november 16., péntek
Hiszem hogy mindannyian azért jöttünk a világra hogy megváltozztassunk benne valamit. A saját vagy másunk életét. Hogy nevessünk és szerelmesek legyünk. Csalódjunk majd újra bízzunk. Mindenki születik valamire, hiszem. Van aki megváltja a világot a tetteivel és van aki csak otthon a karos székből figyeli ahogy a többi ember él.Mind keresünk valamit. Van aki jobb életet, van aki
több pénzt és van aki élete párját. Tetteink és érzelmeink határozzák meg magunk és mások életét. Gyakran érezzük hogy nincs tovább, és azt kívánjuk bár vége lenne. De az élet nem így működik. Nevetni ha fáj, sírni ha muszáj. Gyakran teszünk rossz dolgokat és hazudunk, de ha nem tennénk sose tanulnánk belőle semmit. Életünk minden egyes másodperce jelentős pillanat, ez mutatja hogy élünk. Szeretném azt hinni hogy mind születtünk valamire, nagy tettekre, változásra, szerelemre, kalandokra,őrültségekre, barátságra, boldogságra. Azért születtünk hogy a végén elmondhassuk hogy nem volt hiába ez az egész.
2012. november 11., vasárnap
Én voltam a második lány. Az aki mindig ott van neki. Akit felhívhat éjjel,akit megölelhet ha valami fáj és akivel játszhat ha a többi baba elfogy az áruházból. De a csókja édes volt és bármennyire tudtam ,hogy ezt nem szabad ...éheztem utána . Mikor az ajkamhoz ért az kezem ,az ő szájának nyomát kerestem rajta és minden apró karcolást az ő szeretetének véltem. Buta lány voltam és vagyok, az a fajta akit megőrjít a szerelem.
Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.
Érezted már úgy, hogy nem érzel semmit? Hogy a kerítésen egyensúlyozva nem tudod, merre fogsz leesni.. Egyik oldalt a bánat és üresség, másikon megkönnyebbülés. Bánat, mert szeretted, üresség, mert hiányozni fog. Ugyanakkor a szabadság olyan megkönnyebbüléssel tölt el, hogy a föld felett lebegsz. Ekkor jönnek a barátok, akik mindig segítenek. Igaz barátokról beszélek, akik mindig melletted vannak. A puszta jelenlétük is pozitív energiával áraszt el, a beszélgetések és szeretetük olyan melegséggel tölt el, hogy nem tudsz a rosszra gondolni. Ez akaratlanul is a jobbik oldalra dönt, s már csak megkönnyebbülést érzel, szabadságot. Nem is olyan rossz ez...
Ne önmagadat keresd... Hanem a másikat. Ne befelé nézz, hanem kifelé. Ha befelé nézel, egy helyben állsz, ha kifelé, akkor előtted az egész világ. Ne azt kérdezd, hogy ki vagy te, hanem azt nézd meg, hogy ki ő. Ne saját hibáiddal foglalkozz
, hanem a másik értékeivel. Ne kapni akarj tőle, hanem adni neki. Ne önmagadat lásd, hanem a másikat. Ne te légy fontos, hanem ő. A másik. A sok energiát, a sok időt, amit önmagad keresésére pazarolsz, add neki. És hidd el, ha rá figyelsz, rá nézel, megtalálod, meglátod önmagadat is.
Valójában mindannyian össze vagyunk törve legbelül. Apró szilánkokban állunk, összekaparva, összesöpörve, celluxolva, mintha minden a régi lenne. Pedig nem az. Bár idővel a fájdalom elmúlik, de néha bizony még visszajön, bekopogtat, feltépi az ajtót, és akkor aztán újra érzel mindent - ami fájt, vagy amiről már azt hitted, hogy elmúlt. Pedig nem. Utálhatod, gyűlölheted, de mindenkinek megvan a mag
a keresztje. Az, ami időről időre felbukkan, és sakál módjára leordítja a fejedet, te meg csak remegsz, és maximum annyi erőd marad, hogy arra koncentrálhass, hogy még végleg se omolj össze látványosan mindenki előtt, így mosollyal az arcodon inkább tovább sétálsz, miközben belül vérző ujjakkal tartod magad, vagyis azt, ami voltál. Az apró szilánkokat.
És igen. Még vannak csodák, még van, hogy valaki rád mosolyog, és megmozgat benne valamit, amiről azt hitted, soha senki sem fogja már. Van az a pillantás, van az a tekintet, van az a hang, és igen, megnyugodsz, mert nincs vége. Jön a következő, mert az mindig van. Gondoskodik az Élet arról, hogy tanulhass, ugyanis rohadtul nincs más dolgod.. Tanulni, fejlődni, ugyanazt a hibát nem elkövetni. De k
övesd csak el. Egyszer, kétszer, százszor, majd mire már az jön, akinek jönnie kell, nem fogod többet. Soha. És akkor értelmet nyer majd az összes fájdalom. A kín, hogy hogyan lehettél akkora barom. És megérted: minden egyes lépésnek oka van. Mind tanít. Hol fáj, hol nem. Hol érzed, hol nem. Hol észreveszed, hol nem. De ha észrevetted, és még egyszer nem követed el, jön majd a jutalom. Értelemszerűen, csak úgy. Mert megérdemled.
Nem kell hisztizni, kínlódni, szenvedni, kiakadni, elégedetlenkedni, egyszerűen csak tudni kell, hogy hol a helyed. Kikkel, mivel, mi előtt, mi mellett, ki mellett. Ha jól csinálod, ha nem nyúlsz mellé, boldog leszel. Ha mellé nyúlsz, elhit
etik, hogy nem jó az, ami vagy, te meg szépen elhiszed, és ennyi voltál. Ott, abban a pillanatban veszíted el magad. De ha hallgatsz az érzéseidre, és nem mások, hanem azok után húzol előre, akkor nem lesz gond, az egyszer hét szentség. Akkor leszel magad, akkor leszel boldog, akkor fogsz ragyogni, tündökölni, a kérdés már csak az, hogy könnyebb-e képmutatásban élni, mint belepillantani a tükörbe, és elfogadni azt, ami vagy, azt, amit szeretsz, azt, ami boldoggá tesz, és nem másoktól függővé tenni.
Minden napon, minden óra minden percében meg kell bizonyosodnom arról, hogy bírom-e még szerelmesem szemében azt a tetszést, amit ő kihívott belőlem és bír az én szememben. S erről meg is bizonyosodhatom, mert amint eljő a pillanat, még szebbnek lát és még jobbnak látom, mint ahogyan gondolta, mint ahogyan gondolhatom. Az egymásra találás élményében ez állandóan megtörténik, miközben semmi nem vál
tozik, holott minduntalan másként történik ugyanaz velünk. Az egymásra találás élményére azonban mindig újra várni kell. A várakozás örökkévalósága pedig nem is lenne elviselhető, ha nem tartalmazná az egymásra találás szünetjelét: nélküle nem múlik el az idő, üresre telik a hiányától; úgy megsűrűsödik vele, akárha megállna velünk. Az egymásra találás örömében a kölcsönös tetszés üli a nászát, és ez a várakozás minden kínját elfeledteti. Tíz évet, száz évet is feledtet.
Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. .. hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.
2012. november 9., péntek
a Mi mesénk..:')
http://www.youtube.com/watch?v=B_Ci1EwgxQI
bárcsak gyerek lennék újra
nézzem a szemed ahogy a szél a hajadat fújja
csak mi meg a Duna csak a kezed a kezemben
de telik az idő és csak egy emlék vagy a fejemben..
bárcsak gyerek lennék újra
nézzem a szemed ahogy a szél a hajadat fújja
csak mi meg a Duna csak a kezed a kezemben
de telik az idő és csak egy emlék vagy a fejemben..
2012. november 8., csütörtök
csak látni akartam..
Tudod, amikor elszaladtam, csak látni akartam, hogy érdekellek-e annyira, hogy utánam gyere..:|
Még megkérdezed hogy vagyok azok után amit tettél velem ?
mintha nem tudnád.. ROSSZUL VAGYOK!
de minek is írjam le, téged ez nem érdekel,
nem volt neked soha sem fontos ami köztünk volt.
azt mondod sajnálod ? hát sajnáld, attól még nem leszek jobban.. te boldog vagy mással, én meg itt vagyok egyedül !
mintha nem tudnád.. ROSSZUL VAGYOK!
de minek is írjam le, téged ez nem érdekel,
nem volt neked soha sem fontos ami köztünk volt.
azt mondod sajnálod ? hát sajnáld, attól még nem leszek jobban.. te boldog vagy mással, én meg itt vagyok egyedül !
2012. november 6., kedd
2012. november 5., hétfő
Közel sem vagyok tökéletes. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam..
HIÁNYZIK MINDEN!
Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni. Amikor csak ültünk egymás mellett és néztünk egymást. Amikor sétáltunk, nevettünk. A boldogtalan percek. Bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem!
Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni. Amikor csak ültünk egymás mellett és néztünk egymást. Amikor sétáltunk, nevettünk. A boldogtalan percek. Bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem!
...
Érzem, hogy mi még nem veszítjük el egymást, nekünk még dolgunk van egymással és ez nem a vége. ez nem búcsú, még nem búcsúzhatsz el. érted? tudod, mi ez? ez csupán egy hosszú kirándulás, ahová már sajnos nem vihetsz magaddal, sajnos már nem férek fel a buszra és amikor vége, hazajössz, teljesen más ember leszel és ugyanott folytatódik majd minden, ahol most befejeződik. így lesz, ugye? megígéred?
2012. november 4., vasárnap
2012. november 3., szombat
Mert érdekelsz..!
Féltékeny vagyok, dühös vagyok, aggódó vagyok, kíváncsi vagyok.. Mindez csak azért, mert érdekelsz!
Emlékszel rám? Én voltam az, aki fogta a kezed végig, aki vezetett téged, amikor elveszve érezted magad, aki melletted volt, amikor senki más. Aki szeretett, és nem várt el cserébe semmit, csak hogy te is szeress. Sosem ítéltelek el. Minden, amit tettem, érted volt. Azt hittem, hogy megérted, hogyan érzek irántad, de most már azt hiszem tévedtem. Szerintem sosem voltam neked elég jó, vagy méltó ahh
oz, hogy a tiéd legyek. Azt hiszem túl vak voltál, hogy észrevedd, mit kínálok fel. Csak megbántottál, miattad sírtam, és ellöktél, miközben én minden porcikámmal maradni próbáltam. De nem maradhatok többet. Hogy is maradhatnék, amikor már nem akarsz engem, nincs rám szükséged, vagy nem szeretsz többé? Vagy egyáltalán szerettél valaha? A te boldogságodat mindig az enyém fölé helyeztem, de azt hiszem most az egyszer inkább magamra kellene gondolnom, nem rád. Megérdemlem, hogy boldog legyek. Jobbat érdemlek. Tényleg.
Érezted már, hogy vissza akarod őt kapni? Hogy azt akarod, hogy megint szeressen? Hogy nagyon hiányzott? Hogy megint át akarod ölelni? Hogy megint a 'tied'-nek akarod hívni? Fáj ugye? De semmit sem tehetsz. Mert ő már elment, és nem ad neked több esélyt. Szomorú történet, de tovább kell lépned. Most ő boldog nélküled, Légy te is az!
Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem, nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon, amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem is kicsordult. Azokon a napokon, csak miattad, tényleg önmagam voltam ..
2012. november 2., péntek
NEM, MOST MÁR NEM..
NEM, MOST MÁR NEM │ úgy hívlak, hogy: egy pasi, téged már csak féregnek lehet nevezni! ;)
SOHA ne add fel..!
Soha ne add fel érd el az álmaid
a kudarcok ne törjék a szárnyaid
gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer
nem létezik olyan mit nem érhetsz el
a kudarcok ne törjék a szárnyaid
gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer
nem létezik olyan mit nem érhetsz el
2012. november 1., csütörtök
Bárcsak itt lennél..
Ülök a tóparton és nézem a vizet,
várom a pillanatot, mikor újra látlak téged.
Tudom, messze vagy és nem lehetsz itt velem,
de olyan jó lenne, ha most itt ülnél mellettem. <33
SOHA nem felejtem el
Kisírt szemmel nézem, ahogy elhagyod a lelkem,
szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.
Érted dobog kihült szívem, érted ölni lehet
ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.
Sötét égbolt tetején, látom most az arcod
harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a farcod.
A világot is bejártam a szerelmet kerestem,
de a csalódás útolért és betemette a testem.
Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek
megígérem szeretni foglak örökre én téged.
Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,
hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.
Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,
ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.
Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik
én harcolok még érted ha az életemen is múlik.
http://www.youtube.com/watch?v=An4u43bg5cg
szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.
Érted dobog kihült szívem, érted ölni lehet
ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.
Sötét égbolt tetején, látom most az arcod
harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a farcod.
A világot is bejártam a szerelmet kerestem,
de a csalódás útolért és betemette a testem.
Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek
megígérem szeretni foglak örökre én téged.
Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,
hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.
Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,
ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.
Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik
én harcolok még érted ha az életemen is múlik.
http://www.youtube.com/watch?v=An4u43bg5cg
Köszönöm azoknak, akik bántottak, mert megtanítottak, arra hogy az idiótáknak elég az arcukba mosolyogni. Köszönöm azoknak, akikben csalódtam és hagytak a földre esni, mert másképp soha nem tudtam volna felállni. Köszönöm azoknak, akik mindig azt mondták "nézz magadra" mert másképp nem jöttem volna rá, hogy egyedi vagyok. Köszönöm azoknak, akik azt mondták "utállak" végre rájöttem, hogy mindeddig csak útban álltak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)