2013. április 13., szombat



már soha többé nem merem kimondani az örökké szót. senkinek, soha. inkább mondom neked, hogy mindig. mindig, addig, amíg lehet, amíg úgy kell lennie. mindig szeretni foglak, de csak addig, amíg minden úgy akarja, hogy szeresselek. mindig megpróbálok majd neked segíteni, de csak addig, amíg minden lehetőségem meg van rá. mindig várni foglak, de csak addig, amíg úgy fogom érezni, hogy hiányzol. mindig csókollak majd, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy vágyom rád. mindig veled leszek, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy nem tudok nélküled élni. és ha majd úgy kell lennie, hogy a mindig a 'soha többé're változik, sajnálni fogom. nagyon. de addig élvezz ki minden percet, mert az elmúlt napokat soha nem kaphatod már vissza. köszönj meg minden szépet az élettől, minden kis apró dolgot, amit kapsz, én is ezt teszem. téged is már százszor megköszöntelek a sorsnak. és tudod, az örökre soha nem is létezett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése