Elegem van az életből. Én nem akarok egy olyan világban létezni, ahol az, emberek monitorok mögé bújva élik a mindennapjaikat. Én nem egy virtuális szívet akarok esténként, hanem jó éjt, puszit. Nem integető smiley-t akarok, hanem búcsúölelést. Soha nem adnám fel az érintés örömét, egy sárga fejért cserébe. Hol marad az első látásra szerelem? Elég szomorú, hogy a mai tündérmesék úgy kezdődnek, hogy bejelölt facebookon. Ha tetszik, valaki szólítsd meg a valóságba és ne chaten írj neki. Ha valakivel időt akarsz tölteni, akkor azt ne egy virtuális világba, tedd, hanem hívd el randizni. Mégis kik vagyunk mi, hogy profilképek alapján ítéljük meg az embereket? Ma már semmit sem kell kérdeznünk a másikról, mert mindent tudunk róla, anélkül, hogy megpróbálnánk valójában megismerni őt. Félek attól, hogy mosolygós vagy szomorú fejek alapján ítéljék meg a hangulatom. Ha akarsz valamit keress meg mert lehet, hogy a gép előtt mind tökéletesek vagyunk, de az a baj ezzel az egésszel, hogy a photoshop csak a külsőre használ, de az intelligenciád nem lesz tőle magasabb..