2012. október 31., szerda
Néha vidám vagyok és pattogós és dumálós…néha csöndes, nyugis és visszahúzódó… Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény…voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!
Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól.
Hé te. Igen, te. Ne legyél ennyire elégedetlen magaddal. Tökéletes vagy. Ne kívánd többet, hogy úgy nézz ki, mint akárki más, vagy hogy az emberek annyira kedveljenek, mint valaki mást. Ne próbáld magadra vonni azok figyelmét, akik bántanak. Ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a furcsa szokásaid. Inkább szeresd őket. Ezek nélkül nem lennél magad. És mégis miért akarnál valaki más lenni?
Legyél magabiztos. Mosolyogj. Ez majd bevonzza az embereket. Ha pedig valaki is utálna azért, amiért magad vagy, akkor mutasd fel a középső ujjad az égbe és mondd azt, hogy cseszd meg. A boldogságom nem fog többet másokétól függeni. Boldog vagyok, mert szeretem magam. Szeretem a hibáimat. Szeretem a tökéletlenségeimet. Ezek tesznek magammá. És ez az "én" igen is lenyűgöző. :)
Senki sem mondta , hogy könnyű eset vagyok. Nehéz velem beszélni ... Makacs vagyok és túl sokat beszélek. Van , hogy senki nem érti, mi bajom ... Nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és hogy mindig jó leszek. De egyet tudok: amíg küzdesz értem, én maradok. ♥
Az ÉLETET mindenkinek a saját kárán kell megtanulnia. A többi ember csak „segít” ennek a megismerésében. Mint egy nagy színdarab, de a forgatókönyvet nem kapod meg, improvizálnod kell, attól függetlenül, hogy tudnád, az bele illik e a darabba. Majd lehet lesznek szerepcserék, és megtanulod a másik ember szerepét is a darab végéig.
Épp most is rád gondolok. Keresem a fényed, amit árasztottál magadból, amivel száz-méterekről felismertelek, amivel kitűntél mindenki mástól. Keresem a tekinteted, ami mindig mosolyra bírt. Kutatom az érzést, ami távozásoddal eltűnt s csak egy ürességet hagyott maga után. Nem találom magam, azt az embert, aki melletted voltam. Elveszett a ragyogás, az őszinte mosoly, szeretet.
Messze került a harc
Messze került a harc
iasság, ami melletted volt, hogy kiálljak melletted ha igazad van, ha nem.
Tökéletes voltál? Nem, de nekem az voltál, mert hibáiddal és erényeiddel szerettelek. A legszebb voltál? Van szebb és kevésbé szebb, de a legszebb nekem igen, te voltál s vagy.
Várok, tehetetlenül várok s remélem eljő a nap, amikor elkeresed a számom, előkeresed a fotóm s feleleveníted a múltunkat. Várok, bizakodva várok, hogy egyszer írj, hogy tudasd velem:
"Te voltál az, aki idáig igazán megbecsült, szeretett! Hiányzol."
Tökéletes voltál? Nem, de nekem az voltál, mert hibáiddal és erényeiddel szerettelek. A legszebb voltál? Van szebb és kevésbé szebb, de a legszebb nekem igen, te voltál s vagy.
Várok, tehetetlenül várok s remélem eljő a nap, amikor elkeresed a számom, előkeresed a fotóm s feleleveníted a múltunkat. Várok, bizakodva várok, hogy egyszer írj, hogy tudasd velem:
"Te voltál az, aki idáig igazán megbecsült, szeretett! Hiányzol."
találj egy lányt, aki férfinek hív jó pasi helyett.. aki visszahív, akkor is ha a barátnőivel van és nem ér rá.. aki a csillagok alatt akar veled feküdni és hallgatni a szívdobbanásaidat.. aki dicsekedik veled a világnak, hogy milyen boldog, még akkor is, ha előtte edzésen voltál.. aki büszkén fogja meg a kezed a barátnői előtt is.. aki szerint sok izom, és belőtt séró nélkül is jól nézel ki. valakit aki állandóan emlékeztet rá: szerencsés, hogy TE vagy neki és nem fog elmenni mással. valakit, aki odafordul a világhoz és azt mondja, ő az.. ♥
Az igazán jó nő az, akitől akkor is bezsong egy férfi, ha télikabátban látja. Ő a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít, ebben különbözik másoktól. Nincs szüksége félakt képekre. Elég, ha belenézel a szemébe, elég, ha meghallod a hangját.. az igazán jó nő maga a harmónia, kívül-belül jó.
Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél,vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyárt
asz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alásöpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mély üresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi..
Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.
/Kedves John../
/Kedves John../
2012. október 30., kedd
naneeeeeee.:"DDDD
Eszti, 8 éves
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.
Zsófi, 6 éves
A kurva? Az egy csúnya szó, amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.
Peti, 7 éves
A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.
Bécike, 7 éves
A kurva az a Fradi, mert apa mindig azt mondja, hogy az a kurva Fradi, bár nem tudom, hogy mi az a Fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó.
Csilla, 6 éves
Apa szokta mondani amikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében, én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva, viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap, de nem tudom miért mondja ezt apának, hiszen apa nem is váza.
Botond, 7 éves
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.
Petra, 6 éves
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni.
/ Itt anyuka hanyatt esett... :) /
Dénes, 4 éves.
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát. Szerintem a kurva az egy kutya fajta, mint például a kuvasz, csak hangosabb.
Brigi, 7 éves
A kurva az az aki pénzért szexel. Ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.
Viola, 5 éves
A kurva az a nagynéném, mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángatja, saller repül...)
Zolika, 6 éves
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad. :)
Eszti, 8 éves
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.
Zsófi, 6 éves
A kurva? Az egy csúnya szó, amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.
Peti, 7 éves
A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.
Bécike, 7 éves
A kurva az a Fradi, mert apa mindig azt mondja, hogy az a kurva Fradi, bár nem tudom, hogy mi az a Fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó.
Csilla, 6 éves
Apa szokta mondani amikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében, én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva, viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap, de nem tudom miért mondja ezt apának, hiszen apa nem is váza.
Botond, 7 éves
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.
Petra, 6 éves
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni.
/ Itt anyuka hanyatt esett... :) /
Dénes, 4 éves.
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát. Szerintem a kurva az egy kutya fajta, mint például a kuvasz, csak hangosabb.
Brigi, 7 éves
A kurva az az aki pénzért szexel. Ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.
Viola, 5 éves
A kurva az a nagynéném, mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángatja, saller repül...)
Zolika, 6 éves
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad. :)
Ki vagyok....? Talán csak egy lány. Talán A lány. Talán egy barát. Talán egy régi szerelem. Talán a múlt. Vagy esetleg a jövő. Esetleg az örök szerelem. Talán egy ismerős figura. Talán a legnagyobb ellenség. ...Egy komoly nő. Vagy csak egy szeleburdi kislány..... Mindenkinek mást jelentek....és hogy neked mit...? Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz. Talán azt, akit a legjobban szeretsz. Azt, aki fájdalmat okozott neked. Azt, aki mindig melletted van. Azt, aki nem szeretett. Vagy azt, aki örökké fog...♥
2012. október 29., hétfő
2012. október 26., péntek
A félelem az egyik legrosszabb érzés. Főleg akkor, mikor valakivel közölni szeretnéd hogy, hogy érzel iránta, de félsz. Félsz attól, hogy mi lesz ha visszautasít; ha összejöttök, de nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd; ha nem olyan, mint ahogy te megismerted és attól félsz a legjobban, hogy mi lesz akkor, mikor szakítotok. De én erre csak azt mondom, HINNI KELL AZ ÁLMAIDBAN és VALÓRA KELL VÁLTANI ŐKET. Ilyenkor bátornak és merésznek kell lenni.
Meglát.
Megismer.
Megkíván.
Megszeret.
Veledvan.
Megismer.
Megkíván.
Megszeret.
Veledvan.
Érez.
Tervez.
Gondolkodik.
Megszokja.
Hozzánő.
Veszekszik.
Kibékül.
Rájön.
Nemérti.
Veszekszik.
Kibékül.
Nemérti.
Veszekszik.
Gondolkodik.
Veszekszik.
Nemérti.
Szakít.
Kibékül.
Rájön.
Nemlát be.
Szomorkodik.
Veszekszik.
Megunja.
Veszekszik.
Kibékül.
Megszokja.
Veszekszik.
Veszekszik.
Veszekszik.
Szakít.
Veszekszik.
Kinevet.
Kibékül.
Azthiszi.
Veszekszik.
Cinkel.
Megelégeli.
Szakít.
Rájön.
Szeret.
Elkésik.
Végetér. :/
Tervez.
Gondolkodik.
Megszokja.
Hozzánő.
Veszekszik.
Kibékül.
Rájön.
Nemérti.
Veszekszik.
Kibékül.
Nemérti.
Veszekszik.
Gondolkodik.
Veszekszik.
Nemérti.
Szakít.
Kibékül.
Rájön.
Nemlát be.
Szomorkodik.
Veszekszik.
Megunja.
Veszekszik.
Kibékül.
Megszokja.
Veszekszik.
Veszekszik.
Veszekszik.
Szakít.
Veszekszik.
Kinevet.
Kibékül.
Azthiszi.
Veszekszik.
Cinkel.
Megelégeli.
Szakít.
Rájön.
Szeret.
Elkésik.
Végetér. :/
2012. október 24., szerda
Mikor már késő rádöbbeni…
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt ide
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt ide
gesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.
Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyó
gyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek..
Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni..
Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni..
Egyik nap a kishúgom hazajött az iskolából és követelte, hogy vigyem el a könyvtárba, hogy kikölcsönözzön könyveket a jelnyelvről.
Én azt kérdeztem miért? Ő elmesélte, hogy volt egy új fiú az iskolában, aki süket volt és ő össze akart vele barátkozni.
Most, én itt álltam a húgom mellett az esküvőjükön és néztem, ahogy elmutogatja az "IGEN"-t.
Én azt kérdeztem miért? Ő elmesélte, hogy volt egy új fiú az iskolában, aki süket volt és ő össze akart vele barátkozni.
Most, én itt álltam a húgom mellett az esküvőjükön és néztem, ahogy elmutogatja az "IGEN"-t.
Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.
2012. október 23., kedd
Hiányzol. Veled akarok lenni! Szeretném, hogy átölelj, és, hogy ugyanazt érezd, mint én irántad. Hogy szorosan magadhoz húzz és ne engedj el. Hogy érezzem, a szíved dobogását. Akár meg is fordíthatnál, hogy Te is érezd az enyém, hiszen ha Veled vagyok annyira dobog a szívem,hogy az egész testem lüktet tőle. Szeretném, hogy - mikor félnék, hogy vége lesz - felemeld ujjaddal az állam, hogy a szemembe tudj nézni. Szeretném, hogy azt súgd a fülembe, hogy ˝Sosem hagylak el! Szeretlek!˝,hogy mosoly kerülhessen végre az arcomra. Szeretnék Veled lenni, hogy mindketten boldogak lehessünk. Szeretnélek ölelni és boldoggá tenni. Mindig itt vagyok Neked, ha szükséged van rám! Te is itt vagy nekem? Hiányzol! Az ajkam bizsereg. Vágyok egy csókra. Az elsőre Tőled! Annyira hiányzol. Bárcsak hallhatnám a hangod. Azt a kis furcsa mosolyt a hangodban, mikor butának tartasz, vagy azt mondod lekicsinylőn ˝drágám˝.Bárcsak érzelem is lenne mögötte. Fogni szeretném a kezed! És Te is foghatnád az enyém! Szeretlek! Mikor fogod Te ezt mondani végre nekem? Soha. Most ettől félek. Hiányzol! Szeretlek! Ui.: Remélem még valaha el tudlak majd felejteni.
2012. október 22., hétfő
Én már rájöttem, hogy milyen a számomra tökéletes férfi.. Ő olyan, aki mindig a szemembe néz, mert tudatni akarja velem, hogy amit mondd igaz is nem csak üres szavak, mellébeszélések. Aki mindig mosolyog rám, hogy én is visszamosolyogjak, hisz boldognak akar látni. Olyan aki mindig örül ahányszor csak velem van, hogy én is tudjam, boldog mellettem. Aki simogatja az arcomat, hogy mindig nyugodt leg
yek. Aki szorosan ölel magához, hogy érezze, hogy ott vagyok vele és ő is velem. Aki mindig a kedvemben jár, akár csak apróságokkal is, hogy örömöt szerezzen nekem. Aki mindig megdicsér, hogy tudjam büszke rám. Olyan, aki nem csak akkor mondja, hogy hiányzom neki, amikor nem aludhatunk együtt, hanem mindig amikor nem vagyok vele. Aki nem sajnálja adni a puszikat, hogy tudjam mennyire szeret, de főként olyan akire bármikor számíthatok és soha nem un meg és hagy el.. Számomra Ő az...:)
2012. október 21., vasárnap
-hiányzik?
-nem tudom!
-ezt nem lehet nem tudni!
-pedig nem olyan egyszerű! amikor olyan helyen vagyok ahol régen együtt voltunk, vagy elsétálok a bolt mellett ahová együtt jártunk vásárolni, vagy ha meghallgatok egy zenét amit még ő mutatott a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng amikor megcsókolt! ilyenkor hiányzik. de ha arra gondolok hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: Jobb ez így! szóval nem tudom! Nagyon nehéz!
-és mi történik ha meglátod?
-nem tudom!
-ezt nem lehet nem tudni!
-pedig nem olyan egyszerű! amikor olyan helyen vagyok ahol régen együtt voltunk, vagy elsétálok a bolt mellett ahová együtt jártunk vásárolni, vagy ha meghallgatok egy zenét amit még ő mutatott a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng amikor megcsókolt! ilyenkor hiányzik. de ha arra gondolok hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: Jobb ez így! szóval nem tudom! Nagyon nehéz!
-és mi történik ha meglátod?
-tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem! de amikor meglátom, az addig felhúzott védőfal összedől. onnantól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel, és a "mi lenne ha?" kérdések sorozata.
-akkor ne mondd hogy nem tudod eldönteni, hiányzik e?
-igazad van, HIÁNYZIK! minden mozdulata, a szavai, az érintése. de legfőbbként a tudat, hogy akkor amikor Ő velem volt, érdemes volt felkelnem!
-akkor ne mondd hogy nem tudod eldönteni, hiányzik e?
-igazad van, HIÁNYZIK! minden mozdulata, a szavai, az érintése. de legfőbbként a tudat, hogy akkor amikor Ő velem volt, érdemes volt felkelnem!
2012. október 17., szerda
2012. október 16., kedd
2012. október 15., hétfő
2012. október 14., vasárnap
Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed... Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve.Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod.A legfontosabb,hogy nyitott legyél.Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni.Mindig ott vagy, ahol dolgod van.És mindig azokkal, akikkel dolgod van..Lehet,hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed.És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled...
Kislány koromban rengeteget álmodoztam róla, hogy amikor megtalál a nagy Ő vajon milyen is lesz. Ahogy meglátlak és te is engem... persze ez nem így történt. Amikor megpillantottalak, nem hogy beszélni, még levegőt vennem is nehéz volt. Összeszorult torkom, mellkasom, gyomrom. Csak pislogtam. Azt mondják hogy minden egyes pillantásunk egy kép az elménkben elraktározva. Azt hiszem én akkor belőled egy egész albumot készítettem. Amikor köszönnöm kellett, úgy éreztem nem kellene megtennem, hisz minden egyes találkozás köszönéssel kezdődik, de ennek van egy másik oldala is. El is kell köszönni, amit egyhamar nem szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, ne vesszen el, de aztán telt-múlt az idő és rájöttem, hogy lesz még alkalom, lesz még sok-sok idő amit átélhetek mellette, hogy megfoghatom a kezét, esetleg még egy puszit és lophatok tőle. Talán csak egy álom, de ez életem legszebb álma, amitől soha nem szeretnék elköszönni. ♥
2012. október 13., szombat
2012. október 12., péntek
A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.
2012. október 11., csütörtök
Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.♥
Bánat. ~ Néha nincs meghatározva , miért.. csak érzem, hogy van. Néha csak egy ölelésre van szükségem , egy szép szóra.. Egy barátra. Nem muszáj ott lennie velem , csak éreztesse velem, hogy ő rá számíthatok. Szükségem van, egy bíztató mosolyra , egy hosszú , akár rövid beszélgetésre. Néha , csak érezni akarom , hogy van, aki mellettem van, nem pedig ellenem ,és szerepet játszok az életében úgy,hogy az illetőnek sose fájjon, semmi...:)
2012. október 10., szerda
- Hogy vagy?
(törötten, haszontalanul, egyedül, tanácstalanul, zavarosan, elárultan, törékenyen, a sírás határán. depressziósan, szorongó, hamarosan feladni készülten, kész lemondani mindenről, szánalmasan, idegesítően, csak teher, távolian, magányosan, keserűen, tört szívű, elutasítva, összetörve. Úgy érzem, hogy minden pillanatban szétesek, üresen, vereséget szenvedetten, soha nem elég jónak lenni..)
- Jól..
(törötten, haszontalanul, egyedül, tanácstalanul, zavarosan, elárultan, törékenyen, a sírás határán. depressziósan, szorongó, hamarosan feladni készülten, kész lemondani mindenről, szánalmasan, idegesítően, csak teher, távolian, magányosan, keserűen, tört szívű, elutasítva, összetörve. Úgy érzem, hogy minden pillanatban szétesek, üresen, vereséget szenvedetten, soha nem elég jónak lenni..)
- Jól..
2012. október 9., kedd
Különleges vagy számomra. Te vagy az egyetlen akiért lemondanék az alvásról, az egyetlen akivel sose fáradok bele a beszélgetésbe, az egyetlen aki egész nap a fejemben jár. Te vagy az egyetlen, aki miatt mosolyogni tudok próbálkozás nélkül. El se tudok magyarázni szavakkal, hogy mennyit jelentesz nekem, de te vagy az egyetlen akit félek elveszíteni, és az egyetlen akit megakarok tartani az életemben!
:)
:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)