:*

Ti ketten összefuttok, akár az interneten vagy barátokon
keresztül vagy az iskolában. Flörtölni kezd veled, amikor
először beszéltek és te is vele, mert naiv vagy, hogy
észrevedd a mosolya mögött a hazugságokat. Elkéri a
telefonszámod és amiért annyira el vagy varázsolva a szép
szavaktól gondolkozás nélkül megadod neki. Először ír neked,
te csak mosolyogsz hülyén. Azt hiszed, hogy érdekled őt.
Csipkelődve beszélgettek, célozgattok, megismeritek
egymást. Aztán már megszokássá válik. Minden reggel a 'jó
reggelt (:' üzenetek néha 'baba' 'cica' a hangulatától függően.
Egymásról beszéltek, hogy mennyire jól néz ki a másik, és
hogy kedvelitek egymást. Látni akar és azt mondja és te vagy
az egyetlen lány. Néha több akar lenni mint a barátod, de
mégsem áll készen rá. Vársz rá, mert elhiszed hogy egyszer
majd eljön a ti időtök. DE van egy pont, ahonnan az
üzenetek, beszélgetések ritkulnak.. Már nem igazán ír neked
reggelente, és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni
veled, a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges
küzdelem. Akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut
eszedbe de ő már nem hív. Mégis mindennap írni akarsz
neki. Féltékeny leszel, amikor látod hogy, mással van.
Észreveszed, hogy egy másikkal lánnyal beszél. Ugyanaz a
mosoly, ugyanaz a nevetés, testbeszéd, flört. És akkor
bekattan: soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd,
hogy egy senki voltál. A pillanatok, amikor elmentek egymás
mellett mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is
ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés,
hogy nem vagy elég jó.. Ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt
neked minden; az első gondolatod reggel és utolsó elalvás
előtt, a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a
személynek TE nem jelentettél semmit...

:))

Úgy gondolom, a szerelmünket kezdhetnénk az örökké valósággal !! 

Nem az az igazi férfi, aki minden nőt meghódít, hanem aki képes feladni mindent, egyetlen egyért!

Ha kapsz egy esélyt, ragadd meg és hagyd, hogy ez talán megváltoztassa az életed. Senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz, de annyit ígérhetek, hogy megéri !!

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. :')

Hogyan válhat egy lány "NŐ"-vé? Az alap igen egyszerű. Egy lány akkor válik nővé, ha kialakítja magában a női öntudatot. Ez azt jelenti, hogy úgy él a világban, hogy tudja magáról: "Friss, üde, harmatos, szép és kívánatos vagyok! Lehet csodálni!" - és nem nyit vitát. Sajnos sok lány belebonyolódik mindenféle centik-kilók-geometriai formák elemzésébe. Mintha attól függene, hogy ő gyönyörű nő-e, hogy megfelel-e az éppen aktuális nőideál paramétereinek. Nagyon fontos megérteni, hogy nem attól vonzó egy nő, hogy kihez hasonlít vagy nem hasonlít és milyen általános ideálnak felel meg, hanem attól, hogy elhiszi magáról, hogy ő egy varázslatos NŐ!

AKAROK- egy tökéletes nyarat, rengeteg napfénnyel, és egy különleges emberrel..*-*

Olyat szeretnék veled, amit csak veled lehet. Amit mással nem lehet, amit mással nem merek ...*--*

Ez csak egy levél tőlem neked
Egyébként hogy vagy mi van veled?
Egy pár sor hogy nehogy elfeledj
Hogy gondolj, rám küldök egy életjelet...:') '

Így voltál, így voltunk, Így éltünk, harcoltunk, Megtörtünk, meghaltunk, Így éltünk...:')))

iloveyou.

Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál..

Csak azt akartam, hogy harcolj értem. Én is olyan akartam lenni, akiért érdemes harcolni...:'))

“Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.
„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!

Annyira hittem benne, hogy ezentúl boldog leszek. Gyönyörű álom volt, csak hát elakadt. Megállt minden. Ezernyi érzés kavarog bennem. Félek. Szeretnék megszűnni. Reménykedem. De már valahol kezdem megszokni hogy a meséim sosem érnek véget "Happy End-el".

Amikor nem gondoltad...

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát. Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dolgok is válhatnak különleges ajándékká.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, ebédet főztél, és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak. Megértettem, hogy akiknek többjük van, adniuk kell a sajátjukból azoknak, akiknek kevesebbjük van.

Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok, és szeretsz engem.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is, és nem baj, ha ilyenkor sír az ember.

Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk, elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Szerettem volna így szólni: Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről te nem is gondoltad, hogy látom!"

élvezd..:') !

egyszer az életben..:')

A szépség jön minden méretben!!:))

hiányzik:((

csak meg kell találnod :))

:))

én se magamat választanám..

nem akarok többé érezni...