.. nehézségek nélkül nem menne. Anélkül, hogy néha magadra maradsz, hogy megtapasztalod a mélységeket, vagy épp az annál is rosszabb stagnáló csendet, a némaságot.. Pedig ilyenkor egyszerűen csak élvezned kell a nyugalmat, hiszen a csend mindig felkészít valamire. Minden nagy csata után csend van, némaság, de már halkan beszökik néhány pillanat a jövőből, jelek, jelzések, mosolyok, amik mind azt mutatják, hogy nagy dolgok várnak még rád. De az, aki nem tud csendben ünnepelni, az sohasem fog nagy csatákban harcolni, hiszen harcba csak békével a lelkedben indulhatsz. Aki zavartan indul el, pillanatok alatt elbukik. Nyugalmat kell teremtened magadban, hiszen ott, ahol a kitartás és a hit nem segíthet, egyetlen dolog van, ami csodákat érhet el: a higgadtság és a mosoly. Ötvözd őket, használd, ne hagyd, hogy lássák, ha bizonytalan vagy, mosolyogj addig, amíg bizonyossá nem válik számodra az, hogy képes vagy rá. Hogy mindenre képes vagy. De egy dolgot ne felejts el: mosolyogj. És ha nem megy.. Találd meg azt a valamit, ami boldogságot okoz. Csináld. Ölj bele energiát. Ne érdekeljen, hogy mi lesz a sorsa, csak csináld..