2014. április 25., péntek
Vajon észrevesszük-e, hogy a másik megváltozott? Hogy már semmi sem olyan, mint régen volt? Az egyik legnagyobb kihívás: jelen lenni a pillanatban, odafigyelni a másikra, nem elvarázsolódni és tudni, hogy mikor nincs már helyed mellette. Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a személy, akibe beleszerettek!!!
Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!..
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!..

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből..

A pillanat elmúlik, és vele múlik minden. A régi vágyak és álmok, az elmúlt nappalok és éjszakák, az akkori érzések, a mosolyok és könnyek már csak olyan homályos képek, amikre emlékezni is alig tudunk. Az időnk telik, az egyik nap a másik után jön egyre és egyre gyorsabban, mi pedig feleszmélünk arra, hogy már itt vagyunk. Mögöttünk sikerek, valóra vált álmok, nehéz leckék, előttünk pedig rengeteg cél, álom, melyek mindennap megmutatják mennyire érdemes küzdenünk, reggel kikelnünk az ágyból, és azt mondanunk, 'Ma is sikerült, mert tegnap is sikerült és ezért holnap is fog.'
Mindig lesznek olyan emberek, akik rosszat akarnak majd nekünk, akik nem örülni fognak a sikereinknek, mint ahogy azt egy tiszta szívből élő ember teszi, hanem irigyelni, vagy rosszabb esetben hátráltatni, ahogy csak tudják, bármilyen piszkos eszközzel. Soha nem szabad elfelejtünk, hogy ilyen viselkedéssel csak mögöttünk lehetnek. Hátra néznünk pedig nem szabad, csak menjünk előre és előre, mert a tegnap boldogsága benne lesz a mai napban is. A szomorúságot ott kell hagynunk a tegnapban, azzal a hittel, hogy egy biztos okkal történik az, ami, hogy a vágyaink, amik nem hagynak nyugodni és beteljesülni, egyszer valósággá válnak vagy ha ez nem történik meg, elhagynak... hiszek az életben, a jóságban, a szeretetben, hiszem, hogy a holnap mindig szebb lesz a mától. Hiszek azokban az emberekben is, akikben csalódtam, akiknek legszívesebben óriási erőt adnék Igaznak lenni. A hit pedig nagy erő, amivel bármit elérhetünk.

Egy nagyon fontos dologra tanított meg az élet: ne add a szíved könnyen olyan embernek, aki meg sem érdemli azt. Mert aki kihasználja a szereteted, az nem szeret. És azt, aki minket nem szeret, nekünk sincs semmi értelme tovább szeretni. A szavak nem sok mindenen változtatnak, az egyetlen dolog, mely változást hoz, a tett. Erre tanított meg az élet. Ne adjam akárkinek..
2014. április 16., szerda
Szerintem szép vagy... Szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged..♥
..A csodákért csinálom, a megvalósult lehetetlenekért, a ragyogó szemekért, a hihetetlenül addiktív mosolyokért, amiket az élet az utamba sodor.. A nagy találkozásokért, azokért, amik mindent átírnak, az életemet, az utamat, és egészen odáig visznek, ahol a helyem van. Ha a szívedre hallgatsz, arra a hangra, ami mindig is súgta és súgni is fogja, hogy mi tartozik hozzád, és mi nem, minden megtörténhet. Csak tenni kell érte..:))
.. nehézségek nélkül nem menne. Anélkül, hogy néha magadra maradsz, hogy megtapasztalod a mélységeket, vagy épp az annál is rosszabb stagnáló csendet, a némaságot.. Pedig ilyenkor egyszerűen csak élvezned kell a nyugalmat, hiszen a csend mindig felkészít valamire. Minden nagy csata után csend van, némaság, de már halkan beszökik néhány pillanat a jövőből, jelek, jelzések, mosolyok, amik mind azt mutatják, hogy nagy dolgok várnak még rád. De az, aki nem tud csendben ünnepelni, az sohasem fog nagy csatákban harcolni, hiszen harcba csak békével a lelkedben indulhatsz. Aki zavartan indul el, pillanatok alatt elbukik. Nyugalmat kell teremtened magadban, hiszen ott, ahol a kitartás és a hit nem segíthet, egyetlen dolog van, ami csodákat érhet el: a higgadtság és a mosoly. Ötvözd őket, használd, ne hagyd, hogy lássák, ha bizonytalan vagy, mosolyogj addig, amíg bizonyossá nem válik számodra az, hogy képes vagy rá. Hogy mindenre képes vagy. De egy dolgot ne felejts el: mosolyogj. És ha nem megy.. Találd meg azt a valamit, ami boldogságot okoz. Csináld. Ölj bele energiát. Ne érdekeljen, hogy mi lesz a sorsa, csak csináld..
2014. április 14., hétfő
2014. április 13., vasárnap
2014. április 12., szombat
2014. április 11., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)